Klebelsberg Kuno
(1875-1932.)

Klebelsberg Kuno, a kiemelkedő kultúr- és tudománypolitikus, a thumburgi gróf Klebelsberg család sarja, volt. Édesapja gróf thumburgi Klebelsberg Jakab a császári és királyi hadsereg huszárezredének századosa volt, aki 1872-ben nőül vette felső- és alsóeőri Farkas Aurélia Arankát.
Klebelsberg Kuno 1875. november 13-án született az Arad megyei Magyarpécskán. Édesapját korán, 1877-ben veszítette el, ekkor édesanyja fiával együtt Székesfehérvárra költözött. Ebben a városban, a ciszterciek gimnáziumában végezte középiskolai tanulmányait.
Budapesten továbbá Berlinben járt egyetemre. 1898-ban budapesti egyetem állam- és jogtudományi karán a politikai tudományok doktorává avatták.

Klebelsberg Kuno fiatalkori képe

Az egyetem elvégzése után állami szolgálatba lépett.
Tisza István második kormánya idején, 1914-től 1917-ig a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára volt, majd 1917. márciustól júniusig a miniszterelnökség politikai államtitkári tisztségét töltötte be. A Nemzeti Munkapárt képviselőjeként, 1917-1918-ban részt vett az Országgyűlés munkájában.

Klebelsberg Bethlen Istvánnal közösen 1919. februárjában alapították meg a Nemzeti Egyesülés Pártját. A Tanácsköztársaság idején a letartóztatás elől kénytelen volt vidéken bujkálni.

1919. októberében Huszár Károly kultuszminiszter a következő szavakkal fordult az ország nevelőihez: „Sajnálatosan meg kell állapítanunk, hogy a bolsevik örület utat talált sok tanító és tanár szívéhez […] Most ismét a magyar nemzeti szellem és a keresztény erkölcs temploma legyen minden tanterem„.

A Tanácsköztársaság bukása után, a Magyar Történelmi Társulat közgyűlésén tartott elnöki megnyitójában Klebelsberg felhívta a történettudomány művelőinek, és ezzel egyidejűleg a szélesebb közvéleménynek is a figyelmét, hogy a nemzeti eszme befolyása a társadalomnak szinte minden rétegében meggyengült: „A széles néprétegek… a középosztály, az értelmiség egy részének lelkéből kiveszett minden nemzeti, kiveszett az a tudat, hogy a múlt milyen erkölcsi és jogi kincsesház a népek életében.”

1920. és 1931. között Klebelsberg előbb a Keresztény Nemzeti Párt, majd 1922-től az Egységes Párt országgyűlési képviselője volt. 1921. decemberétől 1922. júniusáig a Bethlen-kormány belügyminisztere, majd 1922. júniusától 1931 augusztusáig vallás- és közoktatásügyi miniszter.

Klebelsberg kultúrpolitikájának sarkalatos pontja volt a kiábrándult tömegek erkölcsi-szellemi befolyásolása, nevelése. A kultúra fejlesztésében a Trianon sokkját még zsigereiben érző magyar társadalom „szellemi népgyógyításának” eszközét látta, amely a magyar társadalom belső szerkezetének lassú evolúcióját, „konzervatív modernizációját” volt hivatott elősegíteni. Egyfajta „tudásberuházást” kívánt megvalósítani:
„Kis nép vagyunk, amely elsősorban szellemiekben hivatott nagyot alkotni.” -vallotta.

Szükség is volt erre a modernizációra, mivel a az ország 6 éven felüli lakosságának 12 százaléka analfabéta volt, a dualizmus korából átörökített társadalmi rétegek hiányosságokkal küszködtek, nem feleltek meg a kor követelményeinek:

1. nagymértékű volt az abszolút iskolázatlanság;
2. minden rétegre jellemző volt a szakmai-szakszerű műveltség alacsony színvonala;
3. a középrétegek szakképzettsége, szakmastruktúrája már nem felelt meg a követelményeknek (klasszikus gimnáziumi érettségi, „mezei” jogászi végzettség stb.).

Klebelsberg, viszonylag rövid ideig, közel 10 évig, 1922–1931-ig tartó vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején hatalmas munkát végzett és az oktatás-, tudomány-, sport- és kulturális politikája máig ható,  maradandó értékeket teremtett.

Reformjaival egy erős, európai szintű, művelt polgári középosztály megteremtése és hatalomra juttatása volt a cél. Ennek jegyében tevékenysége az ország teljes kulturális, oktatási, nevelési életére kiterjedt. Hozzáértéssel, határozottsággal, meggyőző erővel és kivételes szervezői tehetséggel állt neki a „szellemiekben bizonyítsunk” program gyakorlati megvalósításához.

Klebelsberg Kuno a Bethlen-kormányban

Programja végrehajtásához meg kellett győznie a nemzetgyűlés ,,keményfejű” képviselőit és a társadalom széles rétegeivel is meg kellett értetni a kultúrpolitikájának főbb ismérveit, amelyek a forradalmaktól, elsősorban a tanácsköztársaság eszméitől való elhatárolódását is jelentette.

Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök felismerték Klebelsberg kultúrpolitikájának helyességét, ezért támogatták tevékenységében. A liberális, szocialista, internacionalista eszmékkel szemben a konzervatív, nemzeti és keresztény eszméket hirdette.

Patriotizmus és nacionalizmus című tanulmányában hangsúlyozta: „sem az egyes ember, sem a nemzet ideálok és ideológia nélkül nem élhet s e belső törvény erejénél fogva a magyar nemzet is ösztönösen keresi a gyökerében megváltozott helyzetnek megfelelő új ideológiát.”

Kidolgozta azt a nemzeti ideológiát, az úgynevezett neonacionalizmust, amely abból indult ki, hogy a háború utáni Európában, a megcsonkított Magyarország újrapozícionálása, a kultúra lehetőségeivel érhető el, amely által művelt és jómódú nemzetté válhat a magyar:
„A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá.”

Az 1928-ban megjelent összegyűjtött munkái kötetének előszavában Gróf Bethlen István így ír:
„ Ez az alapgondolat: a gyökeréig változott viszonyok között élő magyarság nemzeti eszményeinek és gondolatvilágának az új körülményekhez való szabása és kijelölése azoknak a töretlen utaknak, amelyeken haladva az ország újjáépítése megtörténhetik. Ne gondolja azonban senki sem, hogy ez az elgondolás egyet jelent a múlt értékeinek és hagyományainak megtagadásával. Semmi sem áll tőlünk távolabb, mert bár egy új, egy cselekvőbb és alkotni jobban tudó nemzedéket óhajtunk e hazában látni, de olyat, melynek gondolkodása egészen a magyar történelem talajában gyökerezik. Nem a mindenáron való újítás láza fűti tehát, hanem az a felismerés, hogy a magyar nemzet érzelem- és gondolatvilágának, vele együtt a politikai vezetésnek alkalmazkodnia kell a változott kül- és belpolitikai helyzethez. A neonacionalizmus nem egyéb, mint ez a kifejlődésben levő új magyar nemzetnevelő ideológia… A csonka országnak ilyen korszakra van szüksége, s a kultuszminiszter úr szép könyve azt a feladatot tűzte maga elé, hogy a magyar elmék megvilágosításával ránevelje erre a mai nemzedéket.”

A Pesti Napló 1930. decemberi számában tette fel a kérdést:
„A Trianontól legyengített magyarság képes lesz-e a most dúló világválságból új életerőre kapva kiemelkedni s e végből kultúrpolitikai téren milyen eszközökhöz kell nyúlnunk?”

Legfőbb feladatának tekintette a hazai iskolarendszer belső szerkezetének modernizálását. Egységes rendszerben kellett létrehozni az új igényeknek megfelelő iskolákat és mindegyik iskolatípusban szükségessé vált a tananyag tartalmának korszerűsítése is.
„Én minden kulturális intézményhez a végsőkig ragaszkodom. Ragaszkodom az utolsó óvodához egy pici dunántúli faluban” – vallotta.

Tanyai iskola az 1926. évi mintaterv alapján

Az 1926. évi VII. törvénycikk alapján három év alatt 5784 tantermet és 2278 tanítói lakást építtetett.
A kultuszminiszter minden 5-10 ezer fős községbe polgári iskolát kívánt létesíteni azért, hogy a műveltségnek ne csak kimagasló „gócai”, hanem helyi „kulturális fókuszai” is legyenek.

Klebelsberg-féle tanyasi iskola Ópusztaszeren

Klebeslberg a tankötelezettséget 16 éves korra emelte és sor került a polgári iskolák és a középiskolák reformjára is, a középiskolák tananyagának korszerűsítésére is.
500 óvodát, 5000 népiskolát, 1555 népkönyvtárat és 1500 iskolakönyvtárat állíttatott fel.
Pedig a reformok keresztülvitele jelentős nehzéségekbe ütközött. A törvényhatóságok és a földbirtokosok fényűzésnek tartották a tömegek iskoláztatását. A minisztérium csak szankciókkal tudta a felülről irányított reformokat megvalósítani. De azok is ellenálltak, akik számára meghirdették. Szegényparaszt és munkásszülők ezreit kellett megbüntetni azért, mert gyermekeiket nem engedték iskolába. Az ok most is ugyanaz, mint régen: télen nem volt ruha, amelyben a gyerek iskolába mehetett volna, nyáron pedig nélkülözhetetlen volt minden munkáskéz.

Új szellemiségű oktatás a felnövekvő nemzedékek számára 

Közös ima az iskolákban:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!”

Kultúrpolitikájának köszönhetően az 1930-as évek közepére az országban rohamos csökkent az analfabetizmus és ennek aránya megközelítette a szerencsésebb sorsú nyugat-európai országokét.
A hat éven felüli lakosság 90 százaléka írt, olvasott.
Klebelsberg sokat foglalkozott a tehetségkutatással, törvénnyel szabályozta a tehetséges falusi gyermekek felkutatását.

Leányiskolai osztály a húszas években

A háború után a felsőoktatás intézményei is súlyos helyzetbe kerültek. Klebelsberg tudománypolitikai és decentralizációs törekvései nyomán azonban a kutatás, a köz- és felsőoktatás területén, a művelődés igazgatásában számottevő eredmények születtek.

Gróf Klebelsberg Kuno érkezése a debreceni Déri Múzeum megnyitása alkalmából, 1930-ban

Klebelsberg szükségesnek tartotta a felsőoktatás decentralizálását, hogy Budapesten kívül, a vidéki városok is egyetemi városok lehessenek.
Nagy súlyt helyezett a Pozsonyról Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem, a Kolozsvárról Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetem, valamint a debreceni Tisza István Tudományegyetem fejlesztésére.

A szegedi Dóm tér és az egyetemi épületek 1929-ben

Felépíttetett három főiskolát – a testnevelésit Budapesten, a szegedit és a soproni erdészetit -, valamint a Tihanyi Biológiai Intézetet.

A sokat vitatott 1920:25. törvénycikk, a hírhedt „numerus clausus„ (zárt szám) törvény eredeti miniszteri szövegezésében még nem volt sem antiszemita, sem ellenforradalmi, csak „egy szegény ország reális takarékossági intézkedését jelentette”.  A nemzetiségek körébe sorolt zsidó hallgatók számaránya ugyanis jóval nagyobb volt a felsőoktatásban, mint a zsidóságnak a népesség körében képviselt aránya. (Az 1918/19-es tanévben a Budapesti Tudományegyetemen a hallgatók 35,3%-a, a Műegyetemen pedig 36,8%-a zsidó származású volt.) A numerus clausus hatására az egyetemeken jelentősen csökkent a zsidó származású hallgatók aránya az 1920-as évek első felében. (A Budapesti Tudományegyetemen 7,6%-ra, a Műegyetemen pedig 8,6%-ra.) A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy több helyütt nem kívánták tűzzel-vassal végrehajtani a törvény utasításait. A vidéki egyetemeken továbbra is magasabb volt a zsidó hallgatók részesedése.

1925. decemberében  a törvényt szóvá tették Klebelsberg Kuno kultuszminiszternek is a Népszövetségben.
Előterjesztésére – aki már korábban sem ragaszkodott a törvény betűjéhez – az országgyűlés 1928-ban módosított szövegén. Eszerint a felvételnél a kérelmező nemzethűségét, erkölcsi megbízhatóságát, tanulmányi eredményeit kell figyelembe venni, valamint azt, hogy „a különféle foglalkozási ágakhoz […] tartozóknak gyermekei az ezen foglalkozásokhoz tartozók számának és jelentőségének megfelelő arányban” kerüljenek be a felsőoktatási intézményekbe.
Az 1920-as évek végétől a zsidó hallgatók semmiféle diszkrimináció alá nem estek a hazai oktatási-nevelési intézményrendszerben, az 1930-as években számarányuk már a régi volt.

Hazánkban először Klebeslberg dolgozott ki tudománypolitikai koncepciót. Felismerte, hogy az államnak nagyobb szerepet és teret kell vállalnia tudomány támogatásában is.
Az önálló Magyar Tudományos Akadémia háború utáni anyagi gondjainak enyhítésére 1922-ben államsegélyt utaltatott ki, majd 1923-tól a nemzetgyűléssel évi rendszeres, elszámolási kötelezettség nélküli támogatást szavaztatott meg. Magyarországon, a kutatások összehangolt fejlesztésére, az anyagi támogatás biztosítására az Országos Természettudományi Alapot. A kutatások támogatása érdekében, a Széchenyi Tudományos Társaság 1927-es megalapításával az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba a tudósokkal.

A Római Magyar Akadémia (Collegium Hungaricum)
a Palazzo Falconieri épületében

A hazai szakemberek külföldi kutatómunkájának elősegítése céljából hozta létre a bécsi, a berlini és a római székhelyű Collegium Hungaricum intézményeket, amellyel a hazai tudomány nemzetközi színvonalra emelésének lehetőségét kívánta megteremteni. Innen került ki azután a későbbi magyar tudományos elit számos képviselője, mint a történész Benda Kálmán, Kosáry Domonkos vagy Mályusz Elemér, a jogász és társadalomfilozófus Bibó István. Nagy gondot fordított a természettudományokra is. Helyettese, Magyary Zoltán meglátogatta Szent-Györgyi Albertet Angliában és arról érdeklődött, haza jönne-e Magyarországra, mert ha igen, professzori állást kaphatna Szegeden.
Szent-Györgyi igent mondott, és 1931-től 1945-ig a szegedi tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének volt a professzora. Klebelsberg ajánlotta, Bay Zoltánnak, hogy pályázza meg Szegeden az elméleti fizikai tanszéket, amit ő el is nyert és így lett 30 éves korában a korabeli Magyarország legfiatalabb egyetemi tanára. Más neves kutatók, mint Schay Géza és Náray-Szabó István ugyancsak Klebelsberg támogatásával jöttek haza vezető külföldi laboratóriumokból.

Klebelsberg Kuno által hazahívott kiváló tudósaink

1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti, 1924-től pedig igazgató tagja volt. 1926-ban a Királyi Magyar Természettudományi Társulat tiszteleti tagjává választotta.

A Magyar Természettudományi Társulat díszoklevele 

1931-ben munkásságáért megkapta a Corvin-láncot.

Klebelsberg hidegkúti kastélyának könyvtár szobájában

Nagy hangsúlyt helyezett a népegészségügyre és ennek eredményeként az összhalálozás csökkenése Európában nálunk lett a legjelentősebb. A férfiak várható átlagos életkora annyi volt, mint napjainkban. Kiemelt  feladatnak tekintette a gyermekbetegségek elleni harcot, a gyermekhalandóság csökkentését.

Létrehozta az Országos Közegészségügyi Intézetet.
A világon nálunk lett a lakosság számarányához képest a legtöbb orvos, 21 klinikát alapított. Duplájára nőtt a kórházi betegágyak száma.

Sportpolitikájának köszönhető az akkor kezdődő és máig is tartó, világra szóló sikersorozatunk. Elsőként valósított meg tudatos sportpolitikát és sportdiplomáciát, a Testnevelési Főiskolát és a Magyar Olimpiai Bizottságot.

Hajós Alfréd tervei alapján épült meg a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda

Klebelsberg Kuno munkássága

Gróf Klebelsberg Kuno váratlanul, 1932. október 11-én Budapesten hunyt el.

Klebelsberg Kuno gyászjelentése

Budapesten, a Nemzeti Múzeum Majolika-termében került sor a központi szertartásra, amelyen  jelen volt Horthy Miklós kormányzó, Serédi Jusztinián hercegprímás, a diplomáciai testületek, egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémia képviselői.

A gyászmenet

A szertartás

Felesége így emlékezett vissza: 
„A temetésre messziről is eljöttek, sokan szekereken, tisztelői s azok, akik valami jót kaptak tőle. S ki volt Szegeden, aki tőle segítséget, munkaalkalmat ne kapott volna? Kint, a téren fölállított ravatalon, Glattfelder püspök – nagy papi segédlettel – szentelte be a koporsót, és végezte el a temetési szertartást. A búcsúbeszédek elhangzása után koporsóját levitték a kriptába. Az odavezető folyosók fala és mennyezete fűzfaágak zöldjével volt beborítva, s a koszorúk és szalagjaik szépen elrendezve.Így búcsúzott Szeged hűséges népe nagy patrónusától, akinek elmúlásával megállt a város fejlődésének homokórája.”

Koporsóját a fővárosból Szegedre különvonat vitte , melyet száz fáklyás egyetemista kísért az aranyba öltözött és kivilágított Dóm téri templomba.Klebelsberg még 1928-ban, kért engedélyt a pápától, hogy a dóm altemplomába temetkezhessék. Klebelsbergnek elévülhetetlen szerepe volt a fogadalmi templom építési munkálatainak befejezésében és belső díszítésének és berendezésének (többek között a földkerekség egyik leghatalmasabb orgonájának) elkészíttetésében.
Temetésén Kossuth Lajos gyászszertartása óta nem vett részt ennyi ember.

Glattfelder püspök így búcsúztatta:
„Bátran az Úr elé állhatsz, mert szívedben hűség volt Istennel szemben és jóság az emberekkel szemben. Életed vigasztalás volt a népnek, bátorítás egy elgázolt nemzetnek.”

Somogyi Szilveszter polgármester szerint:
„Téged, a te emléked áldani fogja a jövő magyar generáció, amelynek mindenirányú műveltséget adtál, áldani fogja a nemzet…”

Egy kis tanyai gyerek kíséretében vitték le koporsóját az altemplomba, akinek kezében néhány szál mezei virág volt, rajta szalag, melynek felirata:
„Hálája jeléül Dobó Józsika.”

Sírján a felirat:
„Gondolattal, szóval, írással és alkotásokkal szolgálta hazáját és Szeged városát. Virulásuk felett virraszt a feltámadásig.”

Klebelsberg Kuno síremléke Szegeden, a Fogadalmi-templomban

Gróf Bethlen István így búcsúzott tőle:
„Vigasztaljon téged, hogy Magyarországon a gáncsvetés, a rágalom, a befeketítés és népszerűtlenség azokat kíséri életükben, akik konstruktív munkával valódi értékeket teremtenek nemzetük számára. És a népszerűség babérkoszorúja azoknak homlokát övezi, akik villogó szavakkal szédítik meg a tömegek lelkét… Meg vagyok győződve, hogy egy későbbi kor, boldogabb idő igazságot fog szolgáltatni, és áldani fogja gróf Klebelsberg Kuno emlékét.”

A klebelsbegi örökség máig ható, biztos elméleti és gyakorlati alapot nyújt a nemzet további felemelkedéséhez.
Miben rejlik Klebelsberg szellemi örökségének máig ható nagysága?
Első sorban abban, hogy a trianon utáni, csaknem reménytelen helyzetű országban, történelmi tisztánlátással, a nemzet kulturális felemelkedésében, a művelődés fejlesztésében látta az I. Világháborúban legyőzött, területeinek kétharmadát elvesztett, ország megmaradásának és naggyá tételének egyetlen lehetőségét.

Halálának másnapján Báró Wlassics Gyula, Klebelsberg egykori hivatali elődje, a felsőház elnöke a felsőház ülésén „kultúránk lelkes apostolának” nevezte, kiemelve, hogy miniszterként az oktatási, a tudományos, a művészeti és a kulturális életnek, valamint a sport világának egyaránt maradandót alkotott.

Az Országgyűlés alsóházi ülésén, a házelnök Almásy László a Trianon utáni magyar nemzeti újjászületés képviselőjeként és a Széchenyi István nevével fémjelzett reformista politikai irányvonal követőjeként így méltatta Klebelsberg érdemeit: „A kultúra tiszta magasságaira irányzott tekintetével, nemzetét a gyász és tespedés helyett a magyar élni akarás törhetetlen őserejével az újjászületés gondolata felé vezette. Reformgondolata Széchenyi eszmevilágában gyökerezett, aki tudományos életünk és közművelődésünk fejlesztésében jelölte ki nemzetünk fennmaradásának és a civilizált világ közösségében hivatásához méltó érvényesülésének leghathatósabb biztosítékát. Nemes idealizmussal hitt nemzetünk történelmi elhivatottságában és messze jövendőbe tekintő szeme tisztán látta, hogy a nemzet előkészítése a fennmaradásért folytatott küzdelemben iskolamesterre vár.”

A Klebelsberg Kuno emlékezete című kötetben olvashatjuk: „Gróf Klebelsberg Kuno nem a beszéd, hanem a tett embere volt. Életét, cselekedeteit nem önös egyéni, nem is pártpolitikai szempontok irányították. Egy nagy gondolat hatotta át: munkálkodni, dolgozni akart nemzete és hazája előbbre vitelén, felvirágoztatásán, boldoggá tételén.”

Huszti József, akit 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia bízott meg azzal, hogy összefoglalja Klebelsberg életművét, megállapítja: „Klebelsberg életművének célja: új magyar lelket akart formálni, amely elég erős lesz a történeti határok visszaszerzésére és elég nagyvonalú e határokon belül egy modernebb állam felépítésére.„

Klebelsberg Kuno szobra
a felújított hidegkúti Klebelsberg kastély kertjében

Irodalom:

Gróf Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916-1926. Atheneum, Budapest, 1927.

https://mek.oszk.hu/09800/09852/09852.htm

Klebelsberg Kuno beszédek és cikkek

http://mtda.hu/books/klebelsberg_kuno_beszedek_es_cikkek.pdf

Gróf Klebelsberg Kuno összegyűjtött újságcikkei, 1928.
https://mek.oszk.hu/09800/09852/09852.htm

Klebelsberg Kuno beszédei

Klebelsberg Kuno gróf beszédei (freepress-freespeech.com)

Gróf Klebelsberg Kuno: Világválságban. Athenaeum, Budapest, 1931.
https://mtda.hu/books/klebelsberg_kuno_vilagvalsagban.pdf

Kiss Tamás: A tudományos intézményrendszer kiépülése Magyarországon 1922. és 1931. között.

http://acta.bibl.u-szeged.hu/18211/1/jgytf_tudkozl_historica_1985_015-023.pdf

Haág Zalán István: A klebelsbergi életmű hivatalos értékelésének első megnyilvánulásai.1932.

http://acta.bibl.u-szeged.hu/67792/1/2008_klebelsberg_193-200.pdf

Kultúrpolitika és közoktatásügy a két világháború között

http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1362.html

Ujváry Gábor: Klebelsberg Kuno tudománypolitikája

http://real.mtak.hu/118355/1/31111-ArticleText-31599-1-10-20181030.pdf

Szabó Attila: Klebelsberg Kuno kultúrgeográfiai stratégiája a területi revízió szolgálatában

http://real.mtak.hu/117013/1/EPA02251_Ter_es_tarsadalom3586.pdf

Kékes Szabó Mihály: Klebelsberg Kuno egyetempolitikai törekvéseinek főbb jellemzői
http://www.magyarpedagogia.hu/document/KekesSz_MP963.pdf

Gróf Klebelsberg Kuno politikai hitvallása, Athenaeum, Budapest, 1935.

Gróf Klebelsberg Kuno emlékezete. A Gróf Klebelsberg Kunoról szóló emlékbeszédek és megemlékezések,1932-1938. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938.

http://real-eod.mtak.hu/8661/1/MTA_ElnokokFotitkarokMunkai_KornisGyula_BA_053511.pdf

Huszti József: Gróf Klebelsberg Kuno életműve. Magyar Tudományos Akadémia Budapest, 1942.

https://klebelsbergkastely.hu/wp-content/uploads/2020/04/HusztiKlebelsberg_UG.pdf

Klebelsberg Kuno és Hóman Bálint munkássága

http://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/albert_gabor/5klebelsberg_kun_s_hman_blint_munkssga.html

Somogyvári Lajos: Emlékezés – nemzet – identitás Klebelsberg Kuno történelem- és nemzetfelfogása. Iskolakultúra, 2009.

Tőkéczki László: A legnagyobb álmú magyar kultuszminiszter: Klebelsberg Kuno kora és munkássága.Kairosz kiadó, 2013.

Klebelsberg Kuno, a kultúrpolitikus, Cultura, 2015.  https://cultura.hu/aktualis/klebelsberg-kuno-a-kulturpolitikus/

Ujváry Gábor: „Egy európai formátumú államférfi” – Klebelsberg Kuno. Kronosz Kiadó, 2019.

Hencz Péter: 75 éve halt meg gróf Klebelsberg Kuno. Orvosi Hetilap. 148. évf. 46. szám

https://akjournals.com/view/journals/650/148/46/article-p2199.xml

https://www.facebook.com/profile.php?id=100063824538235